Fejezetek Lolita Al W’ennya titkos útinaplójából

P.sz. 3690. Darton tercének 27. napja, Caedon város, fogadó a Rozsdás Vasmacskához

Utálom. Mindig ezt csinálja velem. Pedig számtalanszor értésére adtam, hogy borzalmas érzés, ahogy élettelenül hever a kezeim közt, s lelkemben csak gyenge pislákolásként érzem a jelenlétét. Így van ez amikor nagy ritkán Kistestvérem visszahúzódik az Élet Fájába, s rezdüléseit csak a Fátylon túlról érzékelem. Próbálkozhatnék a Fényben Fürösztés szertartásával, ahogy Gweyndon tanította, de gyanítom ebben a koszfészekben úgysem találnék a ceremóniához megfelelő holdfüvet és csillagvirágot, anélkül meg esélytelen a dolog. Nincs mit tenni, várnom kell pár napot míg Kistestvérem visszatér.

Amúgy nem történt semmi különleges, Synn-nel elmentünk lovat és lószerszámot venni; szerencse, hogy ő is ott volt, mert majdnem rámsóztak egy fényes szőrű gebét; elsőre paripának nézett ki. Vásároltunk meleg ruhát, meg egy sátrat is a közös táborozáshoz, jó lesz, legalább lesz hová elrejteni Kistestvért.

Álcám még mindig jól működik (godorai barátom Alynornak, a félelf kölyöknek hisz); bár azt hiszem Synn már egy kicsit gyanakszik; amikor a tábor szélén nem akartam részt venni a „ki tud messzebb pisilni” versenyben, akkor igencsak megsértődött. Minden ékesszólásomat latba kellett vetnem, hogy meggyőzzem, az elfek szemérmes népség, s az ilyen dolgokat egyedül intézik.

Testvérem, Maldyr is megérkezett ma; érdekes híreket hozott;  a messeni klán ellen tanúsított helytállásáért Idich-et előléptették mediátorrá. Nagyon irígylem, ő legalább harcolat, s nem egy félnótás Arel papot kell kísérgetnie. Dögunalom.

Hármasban felkerestük Ensicata urat a Bíborhold utcában, ahol Maldyr is elszegődött a karaván kísérő csapathoz. Itt találkoztunk magiszter Boz Dirgonnal is, aki valami mágusféle és Lar-Dorból jött; madárcsontú

Munkaadónk azt is elmondta, hogy a kíséretet alkotó kalandozók összetétele sajnos változni fog, mert a Sogron pap eltűnt;  Langir con Almarra, shadoni Domvik paplovagot pedig egy haláldalnok beleszőtte a költeményébe; ez valami nagy gonosz aki hullákból csinál szobrokat, vagy valami ilyesmi.

A gyilkosság helyszínét láttuk is, - mert négyesben felkerekedtünk, hogy igyunk valamit valami jobb helyen a belvárosban – a városőrség gyorsan odébbterelte a bámészkodókat, köztük minket is.

A jobb hely az a fogadó volt, ahol én már előző este jártam, felcsert keresve godori társamnak. A Fogadó a Pegazusban nem csak a hely, hanem az árak színvonala is magas volt, de Maldyr fizetett, bár én beértem egy szerényebb sör elfogyasztásával.

Új társunk, Bozdírgon nem sokat mesélt magáról, inkább kártyatudását szerette volna villogtatni, valami bakkarát akart játszani, Synn a gorviki kanasztát favorizálta, de a pakli elővételekor finoman megkérték őket, hogy ne nyílt színen játszanak; ekkor Synn-nek elmente a kedve a pénze kockáztatásától, inkább elbúcsúztunk Bozdírgontól és kimentünka  Ligetbe szunnyadni egy kicsit.

P.sz. 3690. Darton tercének 28. napja, Caedon város – Sheral hegység, útközben

Reggel a megbeszéltek szerint négyfős csapatunk a  Keleti Kapunál találkozott Ensicata úrral. Rajtunk kívül egy yllinori lovag, név szerint Kymas Turan; yillinorinál kicsit fakóbb hajúbb, jól megtermett láncinges, nagykardos fiúka is csatlakozott még a kísérethez.

Megbízónk bemutatta a vezetőnket Boriánót, aki a közelből származó hegyi ember; tőrrel, és rövidkarddal felfegyverezve, testére pedig bőrpáncélt öltött. Ő még hozott magával öt átlagos knézetű hajcsárt is, akik alapszinten szintén el vannak látva fegyverzettel.

Alig múlt el a kölcsönös bemutatkozás ideje, amikor megérkezett a nemesi társaság, s az utasok sorra szálltak ki a hintóból.

Először egy kozmetikumokkal megfelően fiatalra igazított, harminc fölötti hölgy érkezett, a férje oldalán (na persze én észrevettem, hogy lopva végigméri Kymas-t és Synnt); élete párja, - negyvenötös nemesúr - lehet, hogy nem tudja mindenben kielégíteni?

Ezután egy bárdnak kinéző szépfiú következett – a ruházatából ítélve elkényeztetett úrigyerek, ki nem állhatom a fajtáját – aki folyamatos jártatta a száját, s tette a szépet egy fátylat viselő hölgynek, aki a lepel alól fekete tónusúnak tűnik. Volt a ficsúrnál - Endiro Akantyana egy koboz, ami lant és egy rapír, tökéletes bárd!. Kiszállás után a srác már úgy mutatta be hölgyet, Alicia Imbarim, mintha az ő partnere lenne. A nő, - aki persze rafinált módon úgy rendezte maga köré a mindent takaró ruháját, hogy kellőképpen mögé lehessen képzelni a tartalmat - valószínűleg a caedon-i törpe illatszerkereskedő összes pacsuliját magára öntötte, mert már leszállás közben lehetett érezni az illatát. A sok hímneműnek persze azonnal kigúvadt a szeme, s elindult a nyálcsorgatás, a testvéremen is láttam, hogy a szagok és a látvány nagy hatást gyakoroltak rá. Na hiszen, próbálna csak meg avval a pici kis agyonápolt kezecskéjével egy tőrt egy kráni nád hátába döfni, biztos nem sikerülne neki.

Ezután következett Jurgár Idandír, középkorú jellegtelen férfi, aki nem mondott semmit, csak bólintott felénk; olyan újgazdagnak néz ki, mint aki elmegy utazni, mert kalandra vágyik, aminek megélésére eddig nem volt lehetősége.

Melette egy másik férfi szállt ki; egyszerű ruhába öltözzött ember, egyszerű hajazattal; Fernando Repozamemto-ként mutatkozott be.

Aztán még következett három érdekes hölgyemény, akik valószínűleg rokonok, mert viszonylag hasonlítanak egymásra. A középen haladó hideg és csúnyácska vénkisasszony, - negyven és a halál között – Bonita; a  mellette haladók fiatalabbnak (harmincas) és kedvesebbnek tűntek, ők Dafné és Mirin néven mutatkoztak be. Bonitáról már rövid együttlét után kiderült, hogy egy igazi ápolatlan picsa, aki csak megjátsza magát; a rokonait távol tartja a legyeskedő pasiktól csak azért, hogy magának halássza ki őket. Messziről megérzem én az ilyet.

Miután a női utasok elfoglalták helyüket a batárban, elindult a menet: elől Boriánó utána lovon a nemesurak, majd a batár, hátul a két poggyász szekér. A kalandozó csapat szétszóródva haladt a menet körül, bátyám elöl a hegyi emberrel, a magiszter a batárnál szépet téve, én az Arel pap mellett.

Próbáltam beszédbe elegyedni Turan lovaggal, de a valószínűtlen kék szeme annyira megzavart, hogy valami nagy sületlenséget zagyváltam neki össze, titkos küldetésről; láttam az arcán, hogy valami nem stimmel; később majd ki kell magyaráznom magam.

Estére elértünk valami út menti fogadóhoz. Az urak bennt vacsoráztak, majd valami kártyázás következett, láttam, hogy Bozdírgon kajánul mosolyog; biztos nyerésben volt.

Később Boz Dirgon elmondta, hogy a fogadóban a három úr és a nemes hölgy együtt kártyáztak, Boz Dirgon és a három hölgy pedig külön. Az italt Boz Dirgon fizette. Ő és Bonita nyertek (visszanyerte az este költségeit), aztán amikor a többi férfi tette a szépet kint, egyszer csak ő is megjelent egy rövid időre kint, mintha valamire felfigyelt volna. A hölgyek őt követve az ablakhoz csődültek, de később megnyugtatva őket ő is visszament.

Egy kis idő után Alicia, - a fátylas csajszi, aki már nem fátylas – megjelent az ajtóban. Azt a színpadias pózolást, amit előadott, még Zianna - a maszkmesterem – is megírigyelte volna. Persze a kanok rögtön rávetették magukat, Synn és a lovag is azonnal odacsődültek, s elkezdték fűzni a fejét. Szerepemet játszva én is beszaladtam, hogy hozzak egy üveg jó bort, majd szép csendben odébbáltam és Boriánóval iszogattam. Érdekes fickó, sok mindent látott már vezetőként, kedvező benyomást tett rám. Boriánó szívesen beszél, ha kérdezik. Kedves, hallgatag ember, aki azonban ha kell tud határozott is lenni. Elmondja, hogy Ensicataval már nem először teszi meg ezt az utat és hogy mindig volt útközben csetepaté, amit több kevesebb sikerrel elhárítottak. Kiderül, hogy igen jól ismeri a hegyi terepet, jó és tapasztalt vezető, jól tud eligazodni a természetben, hiszen gyakorlatilag az egész életét a szabadban és úton tölti. A városok nem az ő világa. A falujában nagy megbecsülésnek örvend.

Alicia megfőzésében Kymas bizonyult sikeresebbnek, mert ő kísérte be a hölgyeményt a fogadóba. Synn gyorsan odaintett, hogy álljak őrt, ő meg elkezdte kikutatni a lovag nyeregtáskáját. Nem jutott messzire, mert az yllinori nemesúr valószínűtlenül gyorsan megjelent, - nem jött össze a randi, he-he, úgyhogy Synn nyomott valami áldumát arról, hogy csak a lovat nézegette.

Lefekvés előtt Ensicata úr kérését közvetítve megjelent Boz Dirgon, s közölte, hogy meg kell szerveznünk az őrséget. Rám esett a választás, mint első őrszem; nem történt semmi, úgyhogy három óra múlva átadtam a szolgálatot Maldyrnak, s lefeküdtem az étteremben Synn helye mellé (csak a lovag aludt kinn az épületen kívül a saját sátrában)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.